Boronyák Andrea Nia tanár

Miért a Nia táncot választottam?
Amikor még gyerek, aztán tini, és mikor már a gimnáziumi éveim vége felé jártam akkor is, a zene és a tánc határozta meg a mindennapjaimat. Amíg korcsolyáztam azért, a versenysport abbahagyása után észrevétlenül, ám már teljesen az életem részévé vált mindkettő. A zene számomra az érzékelés, a tánc pedig ennek a kifejező eszköze. Amikor hazaértem az iskolából felraktam találomra egy lemezt és csak úgy hagytam hogy áramoljon a zene, míg el nem ért hozzám, és ekkor megmozdult a testem, és szabadon táncoltam kifulladásig. Nem látta senki, hiszen ezt nem mertem volna megmutatni senkinek, ez csak a zenéről, a táncról, és ezeken keresztül rólam szólt.
Úgy képzeltem/ képzelem, hogy ami megjelenik a fejemben, mint egy kép, a zenét hallgatva, azt a tánccal, a mozdulataimmal, szeretném kifejezni, és így mesélni a színekről, illatokról, érzelmekről, bevillanó képekről, vagy akár képzeteimről . A másik dolog ami megfogalmazódott még bennem, hogy mennyire jó lenne, ha ezt az érzést, és tapasztalást mások is átéreznék.
Miért gondolom, hogy milyen jó volna, ha sok sok embernek lenne ilyen tapasztalása? Mert szerintem mindenkiben ott van az alkotó ember, van aki persze csodásan rajzol, fest, vagy játszik hangszeren, vagy énekel, vagy varr, hímez stb., és így fejezi ki a benne rejlő művészt. Na de mi van az olyanokkal, mint én? Nekem csak színes a fantáziám, mindenhez saját fantáziából alkotok másik képet ( mint egy fotót ), érzem a hozzátartozó hőmérsékletet, illatot és a színt. Ehhez jön a kedélyállapot változás gyors egymásutánban, hol madarat tudnék fogni, hol meg elfog a búbánat és mindezt a zene váltja ki bennem. Talán nem vagyok egyedül, és így én és a hozzám hasonlók is, a mozdulatainkkal tudunk alkotni, akár egy Nia óra keretén belül.
  • Felmerül a kérdés, hogy ezek a Nia táncmozdulatok, megállnák-e helyüket egy balet, vagy kortárs tánc szinpadon is?
  • Nem!
  • És fontos?, erről szól?
  • Nem!
  • Na jó, de akkor nem kínos, túl amatőr, nevetséges az egész?
  • Nem!
  • Éppen ez a lényeg. A bennünk rejlő művész előcsalogatása, az érzéseink felszínre hozása, a gátlásaink levetkőzése, az érzéseink szabad kifejezése, legyen az bármilyen. A szabadság, az önkifejezés és a művészet karöltve járnak!
Mikor rátaláltam hét évvel ezelőtt a Nia-ra, először a mozdulatok sokszínűsége fogott meg, azután rájöttem hogy milyen hamar ráéreztem a mozdulatokra és a bennük rejlő szabadságra, majd jöttek az érzelmek. Ahogy telnek az évek egyre többet és többet merek adni magamból, meg merem mutatni magam, mert a Nia rendszere megtanított arra, hogy éljek a pillanatnak, és a mának úgy, hogy megtaláljam bennük a legjobbat, ezáltal megtanultam elfogadni magam és minden mást ami körülöttem van, úgy, hogy ott is a legjobbat találjam meg. -Szeretnék pontosítani! Még most is tanulom! 🙂 A Nia megtanított még arra is, hogy bár én csak a minimum 150%-os teljesítményt tartom magam számára elfogadhatónak, de mind e mellett lehet hibázni, hiszen a világ nem dől össze, én pedig tanulni tudok a saját hibáimból. Hiszen az egyik legfontosabb a Nia-ban, hogy mindig azt, annyit, és úgy adjuk magunkból, amire akkor és ott, éppen képesek vagyunk.
Gyertek és alkossunk együtt, és mégis szabadon, intenzitásunk és a mozdulataink önön magunkat tükrözzék.
.
Boronyák Andrea
A Nia nekem örömöt, felszabadultságot, kiegyensúlyozottságot, fittséget ad.