Az órás éppen egy óra sétálóját akarta megjavítani, amikor legnagyobb meglepetésére az inga megszólalt:
– Kérem, uram, hagyjon engem így, ahogy vagyok! Ez igazán kedves volna Öntől. Gondoljon csak bele, hogy hányszor kell majd éjjel-nappal ketyegnem. Egy perc alatt is mennyi ketyegés, aztán hatvan perc van egy órában, huszonnégy óra egy nap, háromszázhatvanöt nap van egy évben, és aztán évről-évre…a ketyegések milliói. Képtelen lennék rá!
De az órás bölcsen így válaszolt:
– Ne is törődj a jövővel! Egyszerre csak egyet ketyegj, és akkor örülni fogsz minden egyes ketyegésnek egész életedben.
Az inga eltökélte, hogy pontosan így fog cselekedni. Még ma is boldogan ketyeg, ha meg nem állt.
„A jelen pillanat sohasem elviselhetetlen, ha teljesen benne élsz. Az az elviselhetetlen, ha a tested itt van délelőtt tízkor, de a gondolataid már délután hat óránál tartanak; vagy a tested Bombayben van, de a gondolataid San Franciscóban.”
